Téli versek:

 

Weöres Sándor: Tél

Hó a mező takarója,

hűvös a nap, fogy a láng.

Délen a fecske, a gólya

gondol- e ránk?

Nincs dal az ég hidegében,

károg a varjúsereg.

Mégis a szán fut a jégen,

gyerekek!

 

 

Kányádi Sándor: Ez a tél

Ez a tél, nem is tél,

a hó csak pilinkél.

 

Hullna már, hullna bár!

meztelen a határ.

 

Csak a dér, csak a köd

borít rá lepedőt.

 

Méteres bunda- hó,

az volna, volna jó.

 

Lám tegnap hullatott

valami keveset.

 

Reggelre szétrúgták

azt is a verebek.

 

 

 

Bényei  József: Hó

 Rigók fáznak a lombban,

fényes a friss hó, roppan.

Mosd meg benne az arcod!

Ropog a friss hó, hallod?

 

A fák között az őzek

elbújnak, kergetőznek.

Utánuk minek futnál?

Friss hóban lemaradnál.

Markolj a puha hóba,

s reggelig álmodj róla!

           -

 

 

Kányádi Sándor: Hulldogál, fújdogál

Hulldogál, hulldogál, hull a hó,

lesz belőle vastag takaró.

 

Egy arasz, két arasz. Növöget.

Tart a búzának jó meleget.

 

Fújdogál, fújdogál, fúj a szél.

Szimatol, kotorász, keresgél.

 

De vajon talált- e egyebet,

három- négy megfagyott levelet.

                 -

 

 

Kányádi Sándor: Veréb

Hipp- hopp

itt vagyok,

azt eszem,

amit kapok:

Ha nem kapok:

csip- csirip!

Koldulgatok

egy kicsit:

Morzsát, maradék

kenyeret,

Megrakom jól a

begyemet.

                 -

 

 

Székely Dezső: Ezüsterdő

Szél kavart,

vén avart

zsákos felhő havat hordott.

Hűs vackában

egymagában

egy torzonborz borz borzongott.

 

Nyúl nyomán

túl sovány,

horpadt hasú róka iszkolt;

varjú-néne

fáról nézte:

hogy fut az a vörös színfolt!

 

Szél kavart

kék vihart,

tűlevélen csillag porzott:

ezüst ágak

muzsikáltak

altatták az árva borzot.

          -

 

 

Kányádi Sándor: Feketerigó

Ablakomban nagy a hó, halihó!-

ott sétálgat egy feketerigó.

Jár a szeme; oda néz, ide néz:

sétálgat, mint egy igazi zenész.

 

De most nekünk nagy a hó, halihó!-

nem fuvoláz a feketerigó.

Egyet- kettőt csitteget, csetteget,

kifizeti ennyivel a telet.

              -

 

 

Kányádi Sándor: Csóka

Ághegyről a csóka

pislog a hóra,

ott üldögél már órák óta.

Nincs egyéb dolga,

mert ha lett volna,

valami dolga,

elrepült volna.

          -

 

 

Kormos István: Téli álom

Nos, ugye tudni való,

hogy a fák sűrűjében,

erdő mélyén,

mikorra télen

először lehullna  a hó,

barlangba bújik a medve,

s bármi vihar kerekedne:

hó,

szél,

jég,

medvének mind kicsiség,

mert alszik édesdeden,

s elő

se jő,

míg föl nem süt víg- ékesen

a nap egy igazi

tavaszi

szép reggelen.

 

 

 

Tavaszi versek:

 

 

 

 

Oldal: gyerek versek
idézetek és sok más - © 2008 - 2024 - mesesversek.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat